Munkácsy Mihály-díjas Pálfy Gusztáv

Aki beszéli a tűzben megolvasztott fém nyelvét
Pálfy Gusztáv Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész Ágnes című bronz kisplasztikájával

Aki beszéli a tűzben megolvasztott fém nyelvét

Pálfy Gusztáv Kiskunfélegyháza szülötte. Büszke szülővárosára, szülővárosa pedig büszke a gazdag életművű, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Katona-, Príma-, és – idén március 15-e óta – Munkácsy Mihály-díjas szobrászművészre. E kölcsönös kötődés szép kifejeződése, hogy 1985-ben a Pro Urbe Kiskunfélegyháza, 2017-ben pedig a Petőfi emlékérem odaítélésével fejezte ki nagyrabecsülését a város, míg a művész máig elragadtatással beszél gyermekkora helyszínéről: „Az itt ért ifjúkori benyomások nagymértékben befolyásolták egész életemet, szobrászi munkásságomat”.
Teremtő és nyomot hagyó tevékenység

„Hiszem, hogy nemzeti kulturális örökségünk megőrzésében, valamint gyarapításában az Ön alkotó munkássága megkerülhetetlen érték. Teremtő és nyomot hagyó tevékenysége a bizonyosság arra nézve, hogy érdemes az Istentől kapott tehetséget, a megszerzett tudást, a kitartás képességét, valamint a lelkesedést olyan célokhoz hozzárendelni, amelyekben mind egyénként, mind közösségként őszintén hinni tudunk. Ez a hit és alkotóerő segít mindazon értékeket óvni és továbbadni, amelyek nemzetünk szellemi és tárgyi kincseiben jelennek meg. Meg vagyok győződve arról, hogy az elismerés a példamutatás felelősségével is jár: a jövő nemzedékei számára büszkén mutatható fel az Ön áldozatos, értékteremtő munkássága – amely most elismerésre méltónak találtatott.”


Munkácsy Mihály-díj

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár e sorokkal méltatta Pálfy Gusztáv kiemelkedő és példaértékű munkásságát abban a levélben, amely Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások miniszterének a Munkácsy Mihály-díj adományozásáról szóló értesítését kísérte. Az elismerés apropóján rendhagyó időben, rendhagyó módon idézzük meg a félegyháziak szívéhez oly közel álló művészi pályát. A csaknem nyolc évtizedes életútról – Pálfy Gusztáv kérésére – az ő részben könyvvé szerkesztett gondolataival és mások róla szóló idézeteivel emlékezünk meg.

Az életút

Pálfy Gusztáv Kiskunfélegyházán született 1942. március 28-án. A kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet Gyakorló iskolájában végezte az általános iskola első négy évét. Rajztehetségére, művészi érzékenységére Aradi Ferencné figyelt fel a József Attila Általános Iskolában, s ösztönözte tehetsége kibontakoztatására.


Pálfy Gusztáv a képző gimiben, 1958-ban
Fotó: Hírös Naptár

A Petőfi Sándor Általános Gimnáziumból az első két év után átiratkozott a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol 1961-ben érettségizett. 1963-65-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervező szakának, 1965-69-ig a Képzőművészeti Főiskolának volt a hallgatója.


A főiskolán, 1967-ben
Fotó: Hírös Naptár

1970-óta Kecskeméten él és alkot. Első bemutatkozás 1969-ben volt, azóta mintegy száz egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Kedvelt műfaja a kisplasztika, amelyek anyaga bronz. Portréi, domborművei valósághűek, térplasztikái lényegre törőek. Szobrai az élet alapjelenségeivel foglalkoznak. Tárgyuk az esendő ember küzdelme a külvilággal, önmagával, a múló idővel. Munkái kezdetben realista, később elvontabb stílusban készültek. Köztéri alkotásai, portréi, domborművei realista, térplasztikái absztrakt felfogásúak.


Kossuth-mellszobor, 1985

Szülővárosában Kossuth és Petőfi mellszobra (a Hősök Ligetében, utóbbi éppen az egykori Alma Materével szemben), Széchenyit ábrázoló domborműve (a Móra Ferenc Gimnázium Széchenyi utcai falán), Biztonságban című szobra (a Platán utcai Általános Iskola parkjában), Kórus című kisplasztikája (a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközép Iskolában), Világunk című alkotása (a Dózsa György Általános Iskolában) látható.


Petőfi-mellszobor, 1985

Kevés szobrász mondhatja el önmagáról, hogy egy szobrának több másolata is látható különböző városokban. Az eredetileg Kecskeméten, 1973-ban felállított Petőfi mellszobor másolata látható Kiskunfélegyházán, Aszódon, Kartalon, a lengyelországi Tarnów városában, valamint a dániai Viborgban.

Kiskunfélegyháza, a szülőváros

Ahogy sokasodnak az évek, egyre jobban felértékelődik az emberben a gyermekkor és színtere, a szülőváros. Az itt ért ifjúkori benyomások nagymértékben befolyásolták egész életemet, szobrászi munkásságomat.


Pálfy Gusztáv a városháza előtt, 1955-ben
Fotó: Hírös Naptár

A Petőfiről és Móra Ferencről ismert Félegyháza elég kicsi volt ahhoz, hogy a természet közelségét érezzük, és elég nagy, hogy – kulturált iskolavárosként – mindent megadjon a fejlődéshez. Végigélhettük ifjúságunk változatos élményeit, melyek a maiaknál sokkal színesebbek voltak.


A karmester – 1980

Az önképző kör izgalmas vitái, az irodalom, a film, a képzőművészet megismerése, és még nagyon sok feledhetetlen élmény szegélyezte a főutca országos hírű, hangulatos platánsorát. Azt az utat, ami végül felvitt Budapestre, hogy választott hivatásomra felkészülhessek.


Kórus – 1999

Mindaz, ami fontos, ezekben az években ivódott belém. Szobraim témáit már-már a gyermekkor élményei is felkínálták.

A művészet szolgálatában

A szobrászat több ágát művelem. Kedvenc műfajaim a portré, a dombormű és a kisplasztika. Korai munkáim valósághűek, a később készültek lényegre törőbbek. Térplasztikáim még inkább összefogottak. Az anyagok közül a tűzben születés misztériumát magába záró „ezerarcú” bronz áll hozzám legközelebb. Pályámat végigkíséri az élet szépségeinek ábrázolása. 


Biztonságban (1998)

Sok szobrom nem több mint egy fontos tőmondat, máskor egy elragadtatott sóhaj vagy fájdalmas kiáltás.


Tört szárnyú madár – 1979

Bár egész életemben ezzel foglalkoztam, számomra megunhatatlan csoda, miképp lesz a gondolatból – a tűzben megolvasztott fém felhasználásával – egy kézbe fogható, szívhez szóló műalkotás.

Szobraim az emberi lét egyszerű, de mégis felemelő eseményeivel foglalkoznak. Kérdéseket tesznek fel a teremtésről, a halálról, a szépségről és az élet elpusztításáról, a háborúról.


Anyaság – 1976

Szólnak a férfi és a nő kapcsolatáról, a magányról, az ember és a természet viszonyáról, a környezet féltéséről. Megjelenítik a bennünk levő valós és eszményi én harcát.

Mások szemével

Pálfy szobrait mély humánum jellemzi. Szereti és félti az embert, ugyanakkor bizonyos szarkazmussal szemléli kicsinyes hiúságát, pozícióharcát, emberhez nem méltó megnyilvánulásait. Groteszk munkáiban tükröt tart elénk, melyben önmagunk hétköznapi arcára ismerünk. (Dr. Egri Mária)


Ököllel áttört rács – 1971

Pálfy Gusztáv művészete az évtizedek alatt egyre jobban és jobban letisztult, finoman elvonttá, szinte éterien könnyeddé, de a klasszikus igényesség és szépség jegyeit hordozóvá vált. A szépségélmény pedig az egyik legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphatunk. Simone Weil a lényeget mondta ki: „A szép magában foglalja a pillanatnyi lét és az örökkévalóság egységét.” Hát ezért válnak Pálfy Gusztáv szobrai bármely korosztály számára, bármely korban érthetővé és szerethetővé, és tökéletesen alkalmasak arra, hogy felhangolják nyűtt lelkünk húrjait. (Rosta Ferenc)

forrás: felegyhazikozlony.eu